
Menni kéne, élni,
fájón roskatag,

Éjjelre a városban
A csend összeáll
Kutyaugatásból,
Átázott levelek szagából,

az idő mozdul köveimmel állok
válni kéne de csőbe húztak
sebeimet nem nyalogatom
nyalogassa más jódízű

(lomtalanításból megmentett darabok)

4. A nagyságos lotyó

Ez így nem korrekt, Barbie-ról semmit sem fogok írni, de kellett egy ütős cím.

A férfi elgondolkodva nézte a zsúfolt parkot, majd a lába mellett heverő kutyára pillantott.

Nem tudom, feltűnt-e, mostanában kevesebbet foglalkozom a nemzeti együttszűkölés kormányának forgatóival. Bár nem vagyok benne biztos, forgatja-e egyáltalán valaki. Az iránytű kilengése ugyanis idegesítette a kormányost, hát bevert mellé két százas szöget, nemá arra menjen a gyorsnaszád amerre.

/Na, persze, Holleanyó…/
Az nem is úgy volt…
Amint biztos volt, hogy babát várok, azonnal eljöttem táppénzre. Visszajöttem szülőfalumba, anyunál tartózkodtam, itt jártam tanácsadásra, és innen könnyebb volt bejárni a férjemhez a laktanyába. Nyugodt környezetben voltam megint. Nagy szeretettel, figyelemmel halmoztak el a szeretteim - anyu, mama, a jó ismerőseim, barátaim.
A természetbe simult ember érzelmeiről vall ez a videó.

Hintaló-város
híd alól álmos

Küzdünk erőnk szerint,
ha elfogy,
olyanok leszünk,
mit egy
nagy zsák semmi.

A magyar nép gyakran megosztott, de az igazság sohasem.
A népet nem az igazság osztja meg, hanem az, amit az igazságról hazudnak neki megtévesztői. A magyar nép, sajnos, gyakran gép. Gondold csak meg, hány háború volt népvágóhídon, gépvágóhídon…
70x50 olaj, vászon (festőkés)
Nagyobb méretben az Allegória Portál Szerzőinek Picasa albumában tekinthető meg!










































Mielőbbit, István!







